Az Első Emelet megható dalaiért KLIKK
A csend körül veszi őket
És nem látnak át a falakon
A panoptikum mosolyokra is örömmel felelnek,
És bíznak mindenben vakon.
Fázó vaságyaik közé leszállt az este,
Lelkük egy foltot hagyott az ablakon,
Ujjuk álomrajzokat húzott belé merengve,
És tűnődtek el nem hangzott szavakon,
El nem hangzott szavakon.
A hűvös este sárga lámpa fényét,
Hideg,sötét ölelésre kérték,
Ketten is egyedül, akkor is egyedül,
Ha sikerült gyönyört lopniuk...
Olyan hideg ez az ölelés
Olyan idegen, hideg az egész,
Olyan ridegen hat az éj,
Csak ez az est az övék, és az elszálló vágy...